Szép külömbség

Nem zavar az nekem te ki is vagy,
Nem zavar igazán, hogy mi is vagy.
Te valahogy megdobogtatod a szívemet,
Pedig lehet te nem is viszont szeretsz.
Ez lehet csak az én álmom szüleménye,
Te lettél nekem a nap tüneménye,
Annyira jó lenne, már érezni az illatod,

Azt, hogy szeresselek soha nem tilthatod.
Nagyon örülnék ha viszont szeretnél engem,
Rólad szólna csak az én versem.
Hiányzik az ölelésed, a mosolyod,
Várom, hogy én legyek a büszkeséged.
Nekem már csak te kellesz senki más,
Valahogy nálad másabb szebb a világ.
Kezedet fognám, csókodért epednék.
Veled tudom csak boldogságot nyernék.
Nem tudom, hogy mondjam mit érezek,
Kicsit valamiért ez elmondani te neked félek.
Nem tudom eltitkolni irántad azt amit érzek,
Tudom jól, hogy én rád nem barátként érzek.
Nem érdekel a kettőnk közti kor különbség,
Szeretet, szerelem hűség.
Ezek amik számítanak és az elmondott igaz szavak.
Most elsőnek leborítsuk kettőnk közti falat.
Gondolom sokszor ígérték meg, hogy veled maradnak,
Utána a kiszeretnek csak előre tovább haladnak.
Én nem ilyen leszek tényleg végig szeretni foglak,
Tudom jól jó idő után kezdődnek a rosszak.
De rajtunk fog állni, hogy mi lesz kettőnknek a sorsa.
Bár most adhatnék neked puszit az arcodra.