Sokszor elgondolkozom azon, hogy mit tegyek, hogy
hogyan választok és ilyenkor, nincsen, aki meghallgatna, vagy valamit
segítséget nyújtson. Pedig most annyira kéne segítség. Nem tudok pár dolgot
eldönteni és nem tudom, hogy lépjek. Sajnos ez a nagy kérdés csak rám vár, hogy
választok mit tegyek s mi az, ami jó nekem.
Mindenkinek maga kell eldönteni a saját maga
után, egy a lényeg soha ne néz hátra, mert nem hátra felé mész, hanem előre.
Mindig legyen céljaid, amit el szeretnél. Soha nem feled ki van veled és kik
vannak ellened.
Sokszor vannak és lesznek is az elágazások az
életed minden terén és te döntöd el, hogy merre menjek, de amit egyszer el
kezdtél fejezd is be. Soha nem szabad feladni és padlóra kerülni, igaz jó
barátod nem eshetsz annál lejjebb vagy is nagy reménykedésbe.
Én is voltam egykor fiatal, suliból lógtam,
vágtam magam, családommal és szeretteimmel veszekedtem, mert padlóra kerültem,
nézd magadba és gondolkozó el mit rontottál el és utána kezd újból soha nem
szabad fel adni "remény hal meg utoljára", ahogy szokták mondani.
Sokszor a legnehezebb a leghosszabb út a legjobb.
Ami nem öl meg az, úgy is csak meg erősít. És az
a mondás, így igaz. Ezzel a kis szöveggel kezdjetek új élet és ne adjátok fel
az álmaitok, a vágyaitok és még sok mást, ami van.
Ennek meg írását köszönöm ő adta miről írhatnék
nektek: Emilinek