Naplóm

2016.06.22

Egyre jobban fogadom el ezt a helyzet bár mennyire is igen nagyon nehéz. Azt sajnos nem mondható, hogy kezd minden elmúlni, de az idő mindent be gyógyít egy idő után. 

Sajnos nem mi döntjük el mikor merre, hogy. Akkor könnyű lenne az életnek minden egyes pontja. De azért teremtette embereknek, okosabbnak, ügyesebbnek, hogy mindennel meg tudjon birkózni, ami elé áll! 

Vajon kinek hiányoznék, ha egyszer el tűnnék, ki keresne, ki venne észre, hogy el mentem? Válaszok, amelyre nincsenek válaszok és lehet egyszer meg tudom, de lehet egyszer sem.

Egy kis vers mára:

Szeretném, újra fogni két kezed,

Szeretném, újra látni két szép szemed.

De ha nem is lehetséges, 

Legalább adj életjelet. 

Add, hogy higgyem élsz még.

S az életed nem ontották ki. 

Ha élet jelet nem adsz,

Megyek s megkereslek.

A múlt jelen s jövő, 

Három időtényező.

Én vajon melyik vagyok

Vagy minden vagy egyik sem.

Gondolkodom, vagy csak létezem,

Sok kérdés jön elém lelkemben

Kérdések melyre nincsenek válaszok.

Válaszok tudom, hogy vannak, de hol?