Van egy kitüntetett személy az életünkben, aki mindig ott van mellettünk. Ő az, aki mindig segít, aki támogat, elviseli a szeszélyeinket. Ha dühösek vagyunk, ha rossz kedvünk van, rajta vezetjük le. Mások általi sérelmekért is ő kap, ő a „pofozó babánk”.
Hiszen mindig ott van, mindenről van véleménye, idegesítően törődik velünk, valahol akarjuk is meg nem is bántani. Később mindig rájövünk, hogy nagyon szeretjük és nem lett volna szabad olyan dolgokat mondani, ővele kiabálni, mégis újra és újra elkövetjük. Ne tegyük ezt, mert egy idő után nem fog már törődni velünk, véges az ő teherbírása is.
„Minden nap megbánt valamivel, semmit sem fogad el tőlem, nem akar hozzám tartozni, pedig én figyeltem rá, szeretetet adtam, mégis miért? Ő nem fogadja el, neki nem kell belőlem semmi”. Egy lány vallomásai.
Az olyan embert, aki nem engedi, hogy törődjenek vele, meglehet, hogy nem szerették eléggé gyerekkorában, nem mutatták ki a szülei az érzelmeiket, nem támaszkodhatott rájuk. Aki mégis szeretetet próbál adni, őt elüldözné. Ez egy nagyon nehéz ügy sajnos, mert ha az illető nem ismeri fel saját helyzetét, előfordulhat, hogy nem lehet segíteni rajta, csak pszichológusi segítséggel, de ha annyira hárít és tagad, akkor még orvoshoz sem akar elmenni. Vannak csodás gyógyulások is, mikor elkezd megnyílni és rátámaszkodni a szerettére és engedni kezdi, hogy szeresse őt, nem rejtőzik el. Egyedül őt akarja majd mindig, mert ő lesz a megmentője, aki mellett elkezdett igazán élni, aki mellett teljesnek és boldognak érzi magát.
Figyeljünk oda a másikra, ha látjuk, hogy komoly problémái vannak, legyünk türelmesek vele és apránként közeledjünk. Nem az a megoldás, hogy elhagyjuk a batyujáért. A sok gond és torzulás alatt meg kell látni a csodálatos embert, akit ő maga mindenáron el akar rejteni.
Hiszen mindig ott van, mindenről van véleménye, idegesítően törődik velünk, valahol akarjuk is meg nem is bántani. Később mindig rájövünk, hogy nagyon szeretjük és nem lett volna szabad olyan dolgokat mondani, ővele kiabálni, mégis újra és újra elkövetjük. Ne tegyük ezt, mert egy idő után nem fog már törődni velünk, véges az ő teherbírása is.
„Minden nap megbánt valamivel, semmit sem fogad el tőlem, nem akar hozzám tartozni, pedig én figyeltem rá, szeretetet adtam, mégis miért? Ő nem fogadja el, neki nem kell belőlem semmi”. Egy lány vallomásai.
Az olyan embert, aki nem engedi, hogy törődjenek vele, meglehet, hogy nem szerették eléggé gyerekkorában, nem mutatták ki a szülei az érzelmeiket, nem támaszkodhatott rájuk. Aki mégis szeretetet próbál adni, őt elüldözné. Ez egy nagyon nehéz ügy sajnos, mert ha az illető nem ismeri fel saját helyzetét, előfordulhat, hogy nem lehet segíteni rajta, csak pszichológusi segítséggel, de ha annyira hárít és tagad, akkor még orvoshoz sem akar elmenni. Vannak csodás gyógyulások is, mikor elkezd megnyílni és rátámaszkodni a szerettére és engedni kezdi, hogy szeresse őt, nem rejtőzik el. Egyedül őt akarja majd mindig, mert ő lesz a megmentője, aki mellett elkezdett igazán élni, aki mellett teljesnek és boldognak érzi magát.
Figyeljünk oda a másikra, ha látjuk, hogy komoly problémái vannak, legyünk türelmesek vele és apránként közeledjünk. Nem az a megoldás, hogy elhagyjuk a batyujáért. A sok gond és torzulás alatt meg kell látni a csodálatos embert, akit ő maga mindenáron el akar rejteni.
Léteznek nagyon empatikus emberek, akik látják az értéket a sok piszok és seb alatt, akiknek elég néhány óra és azonnal tudja, hogy kivel áll szemben, aki még a hatalmas álarcon is átlát. Nekik a legnehezebb, mert nem tudnak szó és érzelem nélkül elmenni a sok fájdalom mellett, őket mélységesen meg tud érinteni egy történet, egy-egy rosszul kimondott szó mélyen megsebezheti, de mégis képesek a gyógyításra, még úgy is, ha szomorúak. Ha találkozol egy ilyen személlyel, becsüld meg őt, és ne bántsd meg mindig.