Küzdesz értem? Valóban?

Tudod te milyen küzdeni?
Nem az, mikor kijelented, hogy akkor találkozunk, ha én elmegyek hozzád még 12 óra munka után. Nem az, hogy mikor valami nem úgy alakul, ahogy akarod, az az én hibám. Nem az, hogy csak akkor keresel, mikor nincs más…
Az nem küzdelem, ha azt mondod, hogy szeretsz, de nem teszel semmit azért, hogy bebizonyítsd.
Tudod mi a küzdelem?
Mikor elhívsz valahova. Mikor elviszel moziba, étterembe, állatkertbe, fagyizni, elmegyünk sétálni, kiülünk a partra, és csak nézzük a vizet egymás kezét fogva, aztán belenézel a szemembe, és úgy mondod, hogy mennyire szeretsz engem. Az küzdelem, mikor szó nélkül beállítasz hozzám egy szál virággal, amit útközben szedtél, mert én jutottam eszedbe róla. Veled még azt a rohadt naplementét is nézném, ami annyira nyálas, és undorítóan boldog. De tudod, ha azt mondanád, hogy üljünk ki az udvarra, és nézzük, veled még azt is megnézném.
És tudod, hogy kell bizonyítani?
Nem úgy, hogy leírod chat-en, hogy szeretsz. Nem. Úgy, hogy belenézel a szemembe, és azt mondod, én vagyok a világon a legszebb. Úgy, hogy megfogod a kezem, és belenézel a szemembe, hidd el, ez mindent el fog mondani. Vagy úgy, hogy mikor megcsókolsz, nem fél kézzel a fenekem fogod már, vagy a felsőmet veszed le.
Egyszerűen csak azt akarom, hogy mondd el, milyen szép vagyok a számodra, hogy én vagyok neked az egyetlen, hogy szeretsz, sőt, hogy szerelmes vagy belém.
Na, és ez lenne a küzdelem. Nem az, amikor kiírod facebook-ra, hogy „szerelmes” a hangulatod.