Nem is gondoltam volna

  Nem is gondoltam volna, hogy megint össze dőlhet ez életem egy pár perc alatt. Sok minden már éltem s voltak benne rosszak is, de megint akkor adott az élet pofont, amikor nem is gondoltam volna.
   Sok minden egy perc alatt körülöttem meg változott. Elvesztettem életem szerelmét, akit nagyon szeretek tiszta szívemből. Vagy lehet, hogy csak szeretem? Néha én magam se tudom, hogy mit érzek. Két évet voltunk együtt, ami nem kicsi időszak. Nagyon sok mindent köszönhetek neki. Akkor volt pont mellettem, amikor pont kellett. Ott volt nekem s kezét nyújtotta és újra színesé tette az életem körülöttem. Bemutatta nekem mi  is a felnőtt élet, elkezdtem újra iskolába járni, fedélt tett a fejem felé.  Kaptam tőle két kis cicát is Hógolyót, aki nyugodjon békébe és fiát, Lükét, ő ott maradt volt páromnál. Vagyis nagyon sok mindent és ezt soha se fogom neki, sehogy nem meg hálálni.
   Mostanság zene az életem, abba próbálom levezetni, minden bajaimat, amit lehet. Egy kis időre be is szokott válni, nyugodtabb vagyok. Nagyon rossz, hogy majdnem két hónap alatt 3. lakásba kell kerülnöm. S most már úgy néz ki munka helyett is kell váltanom, mert ahova megyek, kicsit messze lenne, vagy életemről kéne lemondanom. Pedig nagyon meg szeretem a munkahelyet és a munkatársakat is hála engemet is megbecsülnek.
Állandóan azt kérdezem magamtól: Miért érdemlem meg ezt állandóan a sorstól? Mit tettem, hogy nem lehet soha sem boldog? Miért nem tud igazán engem szeretni és elfogadni annak amilyen vagyok? Soha sem lehetek boldog?
Egy ragaszkodó, hűséges lány vagyok (jó már volt egyszer, amikor csaltam, de akkor már félig vége volt a kapcsolatomnak). Én nekem nincsen ideálom, mert úgy se azt a pasit kapnám, meg akit szeretnék. Mindenkit úgy kell elfogadni amilyen, kell egy bizonyos fokig le mondani a másik véget, dolgokat, de annak is meg van a bizonyos foka, hogy meddig. Aki meg akar változtatni teljesen az nem olyannak, szeret amilyen vagy.
Én soha nem voltam, aki hercegnőnek hívta magát, nekem meg volt a tornacsuka és a cső gatya. Én nem akartam és nem is akarok, hogy hercegnőnek, királynőnek stb kezeljenek, mert nem vagyok az. Nekem nem esik le a gyűrű az ujjamról, amikor csinálni kell valamit.
   Erre szokták azt mondani mindenki a saját és más hibájából tanul, aki meg nem tanul a saját maga hibájából az vessen magára. Vagyok, aki vagyok, leszek, aki lesz az biztos, hogy mindig ön magam leszek.

Cause all of me
Loves all of you
Love your curves and all your edges
All your perfect imperfections
Give your all to me
I'll give my all to you
You're my end and my beginning
Even when I lose I'm winning.