Nosztalgia

Elszáradt a fű, kiszáradt a patak,

Ezek az emlékek bennem maradt.

Boldog voltam és szabadon szálltam,

Akkoriba sok helyen jártam. 

Egyszer megfogom öntözni a virágot,

S olyat fogok tenni amit senki nem látott.

Mert belül mást érzek, mint amit mutatok, 

S a végén remélem egy jót mulatok.

Sok minden nem mulandó, szikrázik még párszor,

Amíg a szikra él bennünk, lehetünk mi bátor.

Hozza a postás a levelet, attól ki anno szeretett,

Akiért a szívem annyiszor epedett.

Érzem az illatot mit már annyiszor éreztem,

Nem egyszer az álmomból felébredtem.

Ballagok az utamon néha az sem tudom hova, 

Élet velünk sokszor nagyon túl mostoha.

Kerek a világ akiknek kell egymásra talál

Amikor kell kinyílik egy gyönyörű rózsaszál.

Azt engedsz be szívedben akit te szeretnél,

Lehet, hogy azt akit még ano szerettél.

Boldog voltam tudom egyszer még leszek,

Ha megtaláltam ebben a nagy világban a helyem.

A vándor is ballag, hogy megtalálja amit keres,

Akkor is ha az idő néha az idő deres.

Boldogság nem mindig jön hozzánk, 

Akkor se ha népes a hazánk.

A két szívnek együtt kell, hogy legyen,

Az idő összehozza őket egy helyen.

Onnantól te döntésed, hogyan tovább,

Harcolsz érte vagy dobod tovább.