Nagyon sokan írtatok nekem, hogy még is, miért nem írok ide nektek, ahogy sokáig tettem, nagyon örülök, hogy sokan féltettek, de köszönöm szépen meg vagyok. Az oka ami miatt nincsen ilyen: első sorba, elsőre kicsit leakartam szállni a témáról, nagyon rajta voltam vagy voltunk, hogy össze jöjjön a gyermek, persze nem ment teljesen, így sok tartalom után elkezdtem kutatni, de nem tettem ki, mert nem éreztem magaménak, de ez persze vannak, olyan időszakok amikor nem megy az embernek, olyat amit szeret és tőle megszoktak.
Azóta már szét is mentem férjemtől legalább is elköltöztem tőle és tudom vissza nem fogok menni, nagyon megváltozott ami kettőnk között ment és nem éreztem magaménak ezt a kapcsolatot. Szerintem a baba várásnak a nem sikeredése, hanem a sikertelenségeknek a dolgai tették tönkre a kapcsolatunkat.
Így ennél is jobban fel hagytam vele ami szerintem nem is baj, majd eljön az idő az új boldogsághoz és végkép ahhoz a dologhoz, hogy azt mondjam teljesen készen állok az anyaságra.
A blogot viszont nem fogom abba hagyni megpróbálok megint heti vagy kétheti rendszerességgel feltenni nektek a témával kidolgozott posztot. Tényleg nem vagyok szomorú, mert tudom, hogy egy korszak lezárult, de jönni fog egy másik korszak, ahol új dolgok várnak rám. Az álmom nem tört össze, hogy anya legyek egyszer, ez inkább csak egy kis megerősítés testileg lelkileg addig, amíg nem jön el ez a korszak, hogy anyuka legyek.
De ne feledjétek mindenkire vár egy gyermek, kinek így kinek, úgy de amit kapsz és adsz az a lényeg sőt, pedig nem akartam ezt leírni nagyon gondolkozom, hogy öregbe fogok egyszer fogadni egy gyermeket, akár lehet sajátom is.
Itt egy zene ami teljesen mindent megváltoztatott bennem: https://www.youtube.com/watch?v=8h3VT7gUDnM. Gratulálok az örökbe fogadott anyukáknak. :)
No comments:
Post a Comment