I feel hand

Csodálatos, dolognak tartom  a családot ők azok akik, úgy fogadnak el amilyen, és ami vagy. A szülők, azok, akik mindig fogják a kezedet, amíg fel nem cseperedünk. És ezt lehet, nem fogod, teljesen soha megköszöni. 

Nekem, aki maradtak és még nem veszítettem el anyukám, apukám, nővérem és az öcsém, a többiekkel vagy nem tartjuk a kapcsolatot vagy pedig elválasztott tőlük a sors.

A barátok, akikre tinédzser korodtól számíthatsz, de sokszor észre vesszük, hogy akit  barátnak tartottunk az csak egy rossz akarod, vagy csak csak azért van melled, mert ha nincs ló jó a szamár is. Soha nem tudhatjuk teljesen ki a barátod, kik be bízhatunk meg teljesen. Én sok barát vesztettem, ami nagyon fáj, mert elköltöztem onnan, így már nem keresnek. 

Sok ember el szokott ezen a kérdésen gondolkozni: Létezik e lány és fiú között barátság? Erre most nem fogok bőven írni, mert a következő téma ez lesz. De valljuk meg még mindig a családod az, akikre tudod, hogy mindig számíthatsz. Egy barát és család között ne döntsél mindig az első a családod legyen, soha nem tudhatod, mikor veszíted el őket.

Mindig keresed azt a kapcsolatot, amit soha nem találsz meg: aranyos, kedves, önzetlen, akinek te vagy az egyetlen és sorolhatnám a végtelenségig tovább. 

Kiskorunkba és ez most lányokra értem arra vártunk, ha nagyok leszünk, el jön értünk a szőke herceg igen félig valakinek igaz, de nem herceg és nem fehér lovon, főleg nem itt Magyarországon. A kisfiú mindig egy bombázott szeretek volna olyat, ahogy a barbie is kinéz és ez is ritka.

Én nekem soha nem voltak feltétteleim, hogy milyen pasira várok, főleg egy idő után, rá jöttem, hogy soha nem olyat kapok, amire várok. Volt magas, alacsony, vékony és testes, okos és kicsit bolond, minden szemű párom. Minden meg voltam. A kapcsolatba soha nem számít, hogy hány éves, hogy néz ki. Egy teljes normális kapcsolatba a lényeg, jóban-rosszban, gazdaságba-, szegénységbe. Igaz ez úgy tűnt kicsit, mint amikor a pap vagy lelkész prédikál, az esküvőkor hozzá tenném, én nem szeretnék házasodni az csak egy papír. 

Utolsó, amiről írok a munkahelyek és a munkatársak lesznek. Én soha nem bízok meg munkatársakba és most jöttem rá tényleg nem is szabad. A volt munkahelyemen kibeszéltek tovább mondták, amit mondtam, és minden félét olyat terjesztek, ami nem is volt igaz. Így a munkatársakba legtöbbnyire meg bízni nem szabad.

Munkahely: ha meg teheted, akkor dolgozd azt, amit szeretsz csinálni, vagy tegyél érte, hogy azt csinálhasd. Tegyél érte, hogy otthonnak tartasd vagy is a második, otthonodnak. Ha nincs meg az, hogy be szeretsz járni, akkor egy idő után be fogsz fásulni. 

Utoljára egy tipp: Fontossági sorrend 

1. Munka (te megélhetésed fontos) 

2. Család (ahogy mondtam soha nem tudhatod, mikor veszíted el)

3. Kapcsolat és a barátok