Csak te és én már három hete a boldogság peremén, eldöntöttem csak te
kellesz nekem senki más, tőled lett szebb most ez a nagyvilág!
Ha nem vagyok, veled hiányzik a csókod az ölelésed és a mosolyod, a veled eltöltött
boldog idő. Te hoztál nekem boldogságot életembe. Nekem már nem kell más csak
is te. Szeretlek, de nagyon!
Nem bántam meg azt a pillantott, amikor találkoztam veled, nem bántam meg,
hogy beléd szeretem, rég éreztem az a boldogságot, mit te nálad érzek. Egy
biztos soha nem foglak letagadni, hogy szertelek téged! Veled minden perc ajándék és boldogság!
Remélem ez, így fog menni amíg csak élek, s meg eshet az is, hogy igent mondok néked!
Pedig én soha senkinek se akartam volna igent mondani, de téged, úgy meg szertelek, hogy igen lenne a válaszom és nem az, hogy ég veled! De mire vannak a szabályok, ha nem azért, hogy megszegjük őket? Egy számít nekem az, hogy nagyon szertelek és nem akarlak elveszíteni soha, remélem az élez nem lesz mostoha.
No comments:
Post a Comment