Sokszor átgondoltam most, hol is kezdjem, Hogy a gondolataimat jól összeszedjem. Nem csak hebegjek habogjak most te neked, De boldog a szívem és most te érted eped. De te ezt sajnos nem tudhatod azóta nem beszeltünk, Mióta, hogy az egyik estét együtt közösen átéltünk. Elmondanám, hogy tényleg meg szeretlek, Nem csak egy perces pillanatra terveztelek. Megszeretném, hogy jobban ismerjük egymást, Hogy bebizonyosodjon lehetünk e mi egy pár. Melletted úgy éreztem, hogy ön magam lehetek, Ez az érzés már soha sem feledem. Kinyitottat szárnyaimat és engedted, hogy szálljak, Neked köszönhetem, hogy megint felhő felet jártam. Ezt az érzés már nem akarok elengedni, azt sem amit érzem, Igaz, hogy szeress viszonyt soha nem kértem. Most annyira, hiányzik az illatod a csókod a mosolyod, Pedig anno én kértem, hogy mindig csak mosolyogj.
Mióta meg csókoltál a csókod ráéget a számra, De ezt a tettemet hidd el meg nem bántam. A szívem melletted sokkal hevesebben vert, Igen baby te érted el nálam ezt a sikert. Ha lehetne mindig veled lennék, hogy ne legyen egy emlék, Mert az emléket feledni lehet, de én téged nem szeretnélek. Alig várom, hogy újra lássalak, hozzád bújak érezem az illatod, Szeretném igen, hogy én legyek a te kis csillagod. Gondoltam megírom versbe mind azt amit érzek, Őszintén leírtam amit írattad érzek, ne vess meg ezért kérlek.
No comments:
Post a Comment