Hogy lettem lisztallergiás? Hogy tudtam meg?

Elszeretném nektek mesélni, hogy tudták meg a családom, hogy liszt allergiás vagyok és hogy kezeltük ezt a nehéz helyzet.

          Mint minden kisgyermek esetén bekövetkezik az életébe, hogy elkezd zsemlét, kenyeret és egyéb más pék süteményeket enni. Ez nálam is így volt. Mikor én liszteset akkor mindig kijött valami kiütés a testemen, mindig egyre több és több.
Szüleim nagyon féltettek s elvittek a gyerekorvoshoz és a doktornő elküldött minket kórházba kivizsgálásra. Sok vérvétel és kivizsgálások alapján jöttek rá, hogy liszt allergiás vagyok, ekkor volt kb 3 éves.
           Szüleim elkezténéz miket ehetek miket nem, aranyosak voltak a kórházba, mert kaptunk egy nagyon hosszú dokumentumot, hogy miket ehetek s miket nem és rendesen termék neveket is voltak és, hogy hol lehet őket beszerezni.
3 éves voltam amikor nekem meg szültet a kis testvérem, mikor már el kezdet enni lisztes dolgokat akkor mindig hozta nekem, hogy én is egyem. Engem meg mindig szüleim meg találtak, hogy enném. Egyszer annyit ettem, hogy mehettem kórházba gyomormosásra.
      Óvodában mindig anyukáim vittek be nekem reggelire kaját ebédelni mindig otthon ettem. Csak olyankor nem mikor rendezvények voltak akkor vittek be nekem főtt kaját is.
Óvónénitől mindig meg kérdeztem amiket kaptam, hogy ehetek e, de még a gyümölcsökre is. Egyre jobban kezdtem el fogadni, hogy miket nem szabad ennem.
Iskolába mindig saját kaját vittem amiért sokszor csúfoltak a gyerekek, de engem egyre inkább nem érdekelt, mert amiket csinált nekem a család én azokat szeretem is enni.
            8 évesen anyukám behívott a konyhába, hogy segítsek neki kaját csinálni, hogy megtanuljak speciálisan főzni magamra, mert az nehezebb. Onnantól kezdve szólnia se kellett mindig ott voltam mellette. 10 éves voltam amikor egyedül is elkezdtem kajákat csinálni kisebb-nagyobb sikerrel. De nem adtam fel soha.  16 évesen egyre jobban főztem anyukámnak egyre kevesebb ideje volt a főzésre a munka miatt át vettem a lakás vezetését ő meg mondta, hogy mit főzzek én meg megcsináltam szakácskönyvek és internet segítségével.  Mára már a legtöbb kaját meg tudom főzni magamtól is magamnak és páromnak, párom nem allergiás semmire, így neki mindig ha olyan kaja van külön meg főzöm neki kóstolások nélkül.
De azért be kell vallanom néha megkísért az, hogy bele egyek, de hála midig nagyobb volt a kitartásom azzal szembe hogy nem ehetek.