Érzés

Csodálatos az érzés amit irántad érzek,
Félek, hogy egyszer elveszítelek téged.
Reményt adtàl, hogy megint boldog lehetek,
És, hogy ez a valósàg nem pedig a szerepek.

Szeretlek téged, így mindig hű leszek hozzàd,
Remélem én leszek neked örökre a csodàd.
Szeretek veled aludni, veled együtt kellni,
Nem tudok veled, soha teljesen beteleni.

A veszekedések ellenére is boldog vagyok,
Érzéseim te feléd csak mindig egyre nagyobb.
Szeretem minden jót és rosszat benned,
Szerintem nem kell másnak lenned.

Te vagy az első kiíránt teljesen ezt érzem,
Ismerkedés pillanatára mai napig emlékszem.
Szívembe nagyon nagy nyomot hagytál,
Már a megismerkesésünk első napján.

Boldog vagyok, hogy azóta is veled lehetek,
Az utadon most már veled mehetek.
Hidd el, mindig fogni fogom kezedet,
Örökre bele véstem szívedbe a nevedet.



2020. Augusztus 17 IKEA

Bennem él

Bennem él a láng, hogy tied legyek,
Így is legyen mindent meg is teszek.
A csókod számra èget, illatodat èrzem,
Most màr teljesen vágyodom màr èrted.

Gondolatomba egyre többet szerepelsz,
Lehet pedig nálam sokkal jobbat érdemelsz.
Hiányzol, mikor nem vagy éppen velem,
Te miattad elment teljesen az eszem.

Bárcsak veled aludhatnèk veled kellnèk,
Az ölelésedre és csókodra felenèk.
Sajnos pedig oly messze vagy tőlem,
Ez most megkellett neked kölcsem.

Köszönöm szépen nem húsként kezelsz,
És, hogy minden szavamra figyelsz.
Boldog vagyok amikor veled vagyok,
Végre nem csak adok én is kapok.
Sajnos még teljesen nem lehetek a tied,
Addig is remélem én leszek a Kincsed.
Kit nem akarsz soha eldobni magadtól,
Már megértesz engem akàr fèl szavakból.

Ki vagyok én

Kivagyok én mit keresek a földön?
Lehet nekem ez a hely börtön?
Minek kaptam meg ezt az életet?
Vélem a legszebb ékekeket.
Azt, hogy látom a két szemmel,
Mit is kezdjek az én nevemmel?
Érzem az orrommal az illlatok,
Esténként nézem a csillagokat.
Azt a testet amibe éppen vagyok,
A múltat amiket hátra hagyok.
A leckéket amik által erős leszek,
A fogások, micsoda pici kezek.
A szavak amiket hallok, kimondok,
Rólam szólnak ezek a vers sorok.
Van éppen rossz és szebb napok,
Magamnak köszönhetem ki vagyok.
Mosolygok vagy éppen sírok,
Lehet éppen valakinek írok.
Nap keltéttől nap nyugtáig dolgozom,
Az életembe mindig osztozom.
Amit kapsz azt adják vissza,
A lelki ismeretem mindig tiszta.
Jobb és szebb legyen az életem,
Én se tudhatom mi a végztem.
Okulok abból amit rontottam,
Akkor is ha épp elbotlottam.
Aki vagyok lesz azt mind magam miatt,
Ki tudja mit hozz mèg ez az idő allatt.
Ki tudja meddig leszek ebben a testben,
Nem tudom mit tegyek bakancs listás tervbe.

Virágom

Nyílj ki kis szépen virágom,
Nem csak tied a fájdalom.
Együtt sokkal könnyebb,
Hajsd a koronádat feljebb.
Hidd együtt boldogat leszünk,
Csak akkor lesz, ha merünk.
Hiszük, hogy egymàsé vagyunk,
Egymáshoz igaz lesz minden szavunk.
Én hiszem, dràga kis viràgom,
Hidd nekem ez az àlmom.
Veled lenni jóban-rosszban,
Veled lenni minden gondba.
Tudom egyszer virágzol én nekem,
Addig is szívembe vésem neved.
Hiànyzol drága kis virág szàllam,
Te vagy kit igazán a szívembe zàrtam.

A szerelem tüze

A szerelem tűze meglobban most bennem,
Nem tudom, hogy miként kéne tennem.
Normàils esetleg az, hogy már ezt érzem?
Mondani nem merrem, kicsit azért fèlek.
Boldogság és nyugalom fogadott a karodba,
Most te szerepelsz az én dalomba.

Sajnos azt mondtad, hogy itt legyen a vége,
S ami volt legyen minden félre téve.
De valami szinten engem elsőre megfogtál,
Elraboltad a szívem, amikor megcsókoltál.
Szeretnèm, hogy ennek nem itt lenne vège,
Ha kell vàrni fogok, ha kell több ezer évet.

Valahogy érzem ez nekem most meg fog érni,
Lehet te vagy nekem a pocenciális férfi.
Nem tudom, hogy lehet, de màr hiànyzol,
Valami az nap nagyon lelancolt.
Nehezek a napok, hogy alig tudok felőled,
De az lesz, ahogy te ezt igényled.

A fa alatt a padon tanakod, miért van ez?
Tàn amit mutatàl nekem ez csak egy jelmez?
Miért hagytàl nyomot a szívemben?
Ezek lehet feleslegesen írom meg rímekbe.
Viszont ezt, màr tudom ez nem vèletlen,
Ehez kisebb szerelmet kellett éreznem.

Csak annak írok, akik íránt igazàn èrzek,
Elutasítod, ettől amitől nagyom félek.
Szeretném ha ez nem csak egy napos lenne,
Ha ezt igazàn te is szeretnèd persze.
Megtennèk mindent, hogy te boldog legyèl,
Minden rendbe legyen szívünk helyèn.

Látod csak én vagyok aki probálkozna ezzel,
Inkàbb hagyuk elköszönök ezzel a versel.
Legyen szép életed, ezt kívom neked,
Legyen majd egyszer gyűrű heted.
Nem írok màr többet én ezt most feladtam,
Ezt a verset tud neked adtam.

Ezzel elköszönöntem legyen szebb napjaid sok sikert az életben. Azt hittem mássabb vagy mint a többi sràc, de ezek szerint nem, mert nincsen pofàd elèm állni és elmondani mi van. Azüzeneteimet is csak látod vagy egyszavas semmien mondattal írsz. 

Elrepült

Elperült egymàs nèlkül egy év,
Amibe lehet volna neked èn
Mióta felbukanttàl újra èletembe,
Picit veled szembe fèlelembe.
Úgyan olyan lenne mint akkor volt,
Pár hét után újra megint holt?
Vagy boldogok lennènk véglek,
Őszinte légy csak arra kérlek.
Nem szeretnék megint azt àtélni,
Erre az egyre szeretnélek megkèrni.
Válasz őszintén szíved azt amit akarsz,
Velem leszel vagy pedig mással kavarsz.
Újra megkapnálak, ne csak egy időre,
Hát ha csak nem sikerült jol elsőre.
Hiányzik a te csókod az ölelésed,
Minden egyes kedves közelsèged.

Halvány remény

Halvány remény lett újra bennem,
Jó lenne megint boldogan ketten.
Soha nem kérted szeresselek téged,
Igaz màr azèrt màr másodjàra félek.
Nem akarok megint elbukni benned,
Nem kell engem soha meg venned.
Amilyen vagy én épp úgy szeretlek,
Én mondtam soha nem feledlek.

Ne kérdezd mit szeretem benned,
Nálam soha nem kell másnak lenned.
Így vagy jó, így fogtál meg engem,
Hozzàm érsz megremeg a testem.
Boldog vagyok ha veled lehetek,
Első közös napot soha nem feledem.
Szerelmet írántad soha nem feledtem,
Ennyira azóta se senkit se szeretem.