A szerelem tüze

A szerelem tűze meglobban most bennem,
Nem tudom, hogy miként kéne tennem.
Normàils esetleg az, hogy már ezt érzem?
Mondani nem merrem, kicsit azért fèlek.
Boldogság és nyugalom fogadott a karodba,
Most te szerepelsz az én dalomba.

Sajnos azt mondtad, hogy itt legyen a vége,
S ami volt legyen minden félre téve.
De valami szinten engem elsőre megfogtál,
Elraboltad a szívem, amikor megcsókoltál.
Szeretnèm, hogy ennek nem itt lenne vège,
Ha kell vàrni fogok, ha kell több ezer évet.

Valahogy érzem ez nekem most meg fog érni,
Lehet te vagy nekem a pocenciális férfi.
Nem tudom, hogy lehet, de màr hiànyzol,
Valami az nap nagyon lelancolt.
Nehezek a napok, hogy alig tudok felőled,
De az lesz, ahogy te ezt igényled.

A fa alatt a padon tanakod, miért van ez?
Tàn amit mutatàl nekem ez csak egy jelmez?
Miért hagytàl nyomot a szívemben?
Ezek lehet feleslegesen írom meg rímekbe.
Viszont ezt, màr tudom ez nem vèletlen,
Ehez kisebb szerelmet kellett éreznem.

Csak annak írok, akik íránt igazàn èrzek,
Elutasítod, ettől amitől nagyom félek.
Szeretném ha ez nem csak egy napos lenne,
Ha ezt igazàn te is szeretnèd persze.
Megtennèk mindent, hogy te boldog legyèl,
Minden rendbe legyen szívünk helyèn.

Látod csak én vagyok aki probálkozna ezzel,
Inkàbb hagyuk elköszönök ezzel a versel.
Legyen szép életed, ezt kívom neked,
Legyen majd egyszer gyűrű heted.
Nem írok màr többet én ezt most feladtam,
Ezt a verset tud neked adtam.

Ezzel elköszönöntem legyen szebb napjaid sok sikert az életben. Azt hittem mássabb vagy mint a többi sràc, de ezek szerint nem, mert nincsen pofàd elèm állni és elmondani mi van. Azüzeneteimet is csak látod vagy egyszavas semmien mondattal írsz.