Feledni akarlak, de emléked még táplál,
Többet érsz nekem mindig egy vágynál.
Tán nem feledhetlek, a múltam része lettél,
Nem csak akkor szerintem most is kellenél.
Két külön útra kellett, hogy menjünk,
Ez lett, hát nekünk a legnagyobb vesztünk.
Nem tudlak eldobni bár, hogy is akartam,
Esténként sírva a falat kapartam.
Hiányzol minden nekem ami te vagy,
Nem fogtam még fel nekem már nem vagy.
Lehet elmúlt az idő, máshol a helyem,
De tudom melletted kéne még mindig lennem.
No comments:
Post a Comment