Új munka hely

Eddig megint nem volt sok időm ki tenni nektek bármi felé posztot amit nagyon sajnálok. Kicsit mesélek nektek, hogy mi is van velem mostanàba. Kezdjük is el.
Szereztem egy nagyon jó munkahelyet, amit nagyon szeretek, nagyon jó fejek a munkatàrsak. Suli is hála jól megy. Tényleg nem is tudom, hogy mit is írhatném most, így nektek. Szeretnék venni egy zongoràt, vagy pedig egy fényképezőgépet. Mind a kettőnek tudnék örülni, de majd ki talàlom, melyik lenne a jobb. Szeretnék minél több időt utazni s, így fényképezőgép lenne a legjobb, de már rég nem zongoràztam.
Úgy döntöttem, hogy zongora lesz, mert fényképezőgép helyett ott a telefonom, s telefont is szeretnék majd jövőre egy újat aminek persze sokkal szebb a kamerája. Ezért döntöttem el, hogy a zongorát fogom meg venni. Nem tudom mennyi időm lesz rá, de mert szeretem, így ez a döntésem marad. Haza felé írom, meg nektek ezt a kis napjaimba szösszenetet, de nem is jut több az eszembe, így inkább még megírom nektek egy verset ami ma jutott az eszembe, mind ha kitennék egy olyan posztot, ami össze vissza van.

Ősz

Sárgulnak a falevelek,
Nem mondom már a neved.
Amilyen hamar elrepült a nyár,
Nekem már nem hiányzoltál.

Nyári szerelem mindig elmúlnak,
Falevelek szomorúságból lehullnak.
Forró tea és meleg takaró ez maradt csak neked,
Mert nem gondolkodtál hol is volt a helyed.

Egy szempillantás alatt, minden megváltozott köztünk,
Pedig a kapcsolatért, nem kevés időt köztük.
Mond meg miért, miért lett minden így,
Azt mondtad csak bennem higgy.

Jó hogy nem tettem meg, nagyobb lett volna a csalódás,
Inkább elrepültem, mint egy csalogány.
Nem maradok a múltba, egykor fájt,
S már ezt tudom, érted már nem kár

Kosza a gondolat, volt nekem most ez,
Ha nem tetszett, miért olvastad el.
Köszönöm, hogy itt voltál drága nyár,
Ezzel a versel kívánok, hogy viszlát.