Hiány

„Egy csendes este, amikor nem vesznek körül a barátok, becsukom a szemeimet és Rád gondolok..., halkan érted sóhajtok.”

„Fekszem az ágyamon, hiányzol, akkor is, ha nem akarom. Nem tudom, mit tegyek, hogy Hozzád közelebb legyek!”

„Sokszor gondolok rád, és ez fáj nekem, mióta elmentél más lett az életem. Más lett az éj és más a nappal, már csak álmaimban, halmozol édes szavaiddal.”

„Rád gondolok titokban, szerelem tüze lángol arcomban, szeretnélek látni, gondolatban veled szállni. Karodba belebújni, s a magánytól elbúcsúzni!”

„A nap  minden órájában rád gondolok, és az alól ez a pillanat sem kivétel! Szeretlek!”

„Alig pár napja öleljük egymást, mégis olyan rég, hogy sosem vagyok egyedül. És ezért nem rossz, ha nem vagy velem, hanem nagyon jó, ha velem vagy!

Minden elmúlik, mint az álom. Elrepül, mint a vándormadár. Csak az emlék marad meg a szívemben, halványan, mint a Holdsugár.”

„Fáradt vagyok, de nincs ki elringasson. Álmos vagyok, de nincs ki megnyugtasson. Kell valaki a szívemnek, elmondom csak neked: hiányzol!”

„Csöndes éjszaka, ha elkerül az álom minden érzésemmel TE utánad vágyom! Suttog a némaság ábrándos meséket, mindig azt suttogják LÁTNI SZERETNÉLEK!”

„Szerelmes szívem érted eped, a világon mindent megadnék neked. Éjjel-nappal arra várok, hogy egyszer veled legyek.”

„Ha majd leszáll az éjszakai lepke és az égen ezer csillag ragyog, gondolj rám, mert szeretlek, akármilyen távol is vagyok.”

„Fontos üzenetem van a számodra: amikor írom, rád gondolok, amikor küldöm rád gondolok, amikor megkapod rád gondolok és most is rád gondolok.”

„Érzem, ahogy a forró könny égeti arcomat, érzem, ahogy lágyan simogatsz. Érzem, hogy néha itt vagy velem, de bárcsak örökké fognád a két kezem!”

„Csendes éjszakán, ha elér az álom minden emlékeddel te utánad vágyom, álmodok felőled csendes kis meséket és mindig az a vége, hogy IMÁDLAK TÉGED!”

„Mért fáj a szerelem, mért kell szenvedni érte, majd, ha minden elmúlik megtudod miért sírtam érted!!”

„A párnámra könny hull, mert nem lehetek veled, szívemben fény ragyog, mert NAGYON Szeretlek!”

„Csendes éjjel édes álom, hamar tovaszáll, felébredek, kicsi szívem vadul kalapál. Kispárnámat szorongatom, könnyes a szemem, szeretném, ha velem lennél, mindig csak Velem!”

„Unalmamba fulladt magányom, csak azt a szép órát várom, mikor újra veled lehetek. Tudnod kell: nagyon szeretlek!”

„Hiányzol nekem, mint, hajnali rétnek a gyöngyöző pára, vágyom rá, hogy édes csókot lehelhessek kicsi piros szádra! Csókod izét már alig várom csak te vagy kire vágyom!”

„Azt tanultam, hogy egy nap 24óra, egy óra 60perc. De azt nem tudtam, hogy egy másodperc nélküled maga az örökkévalóság! Szeretlek!”

„Szeretnélek minden percben látni, hűvös alkonyatkor szívedbe zárni. Nem jössz, de oly jó várni, hazudni a szívnek, hogy ne tudjon fájni.”

„Mikor rád gondolok, megremeg a lelkem, ilyenkor úgy érzem, bilincsben a testem. Mindig itt vagy velem, mégis oly távol, csak én tudom, hogy mennyire hiányzol.”

„Fáj a lét a létezés, a lefekvés és az ébredés. Fáj a múlt és fáj a jelen, mindez azért, mert nem vagy itt velem.”