Nem is tudom, hogy kezdjem ezt a kicsi verset,
De le kell rólam mosni ezt a nagy terhet.
Sokat csalódtam már és félek is, hogy fogok,
Most már csak boldogságról álmodozok.
Akit szeretek, ő még nem is tudja,
Azt se, hogy ezt a verset neki írtam.
De ezzel a szeretném elmondani irántad érzem,
S azon vagyok legyél az én éltetem része.
Nem is tudom, el mondjam inkább e neked,
Egyáltalán, hogy szeretlek észre veszed?
Még lehet, hogy egy árnyék vagyok számodra,
De lehet, hogy benne szerepelek én is az álmodba.
De, soha nem volt még, hogy versbe kelljen mondani,
De ezt le kellet írnom, nem tudtam magamba fojtani.
Mindig is szóban mondtam, vagy üzenetbe meg írtam,
De valahogy ez neked elmondani nem bírtam.
Ha ezt elolvasod,megtudod mit érzek,
Ha már nem leszek te nincs miért éljek.
Ebbe a versbe nagyjából mindent tettem,
Ha érzel valamit írj nyugodtan nekem.
No comments:
Post a Comment