Időtlen idő

Röviden és tömören; életünk jelentős részét - legyen az most például hetven év - arra használjuk el, hogy a normáknak próbálunk megfelelni, illetve feleltetnek meg minket.
Az első tizennégy évünkbe alig van beleszólásunk. Első éveinkben tanuljuk, hogy mi folyik a nagyvilágban, nincs beleszólásunk abba, hogy hova szeretnénk menni, mert a szüleink döntenek el mindent. Kisiskolás korunkban kezdődik a tanulás, írni, számolni, olvasni etc. tanulunk és - jobb esetben - még mindig a szüleink azok, akik helyettünk döntenek abban, mikor van játékidő, mikor nincs. Évek telnek el és felsősök leszünk, ami több tanulást jelent többnyire olyan dolgokról, amire életünk során nem nagyon lesz szükségünk.
Jönnek a középiskolás évek. Ha előtte általános iskolában szüleink kellően ügyeltek a dolgokra, akkor ott már megalapoztuk, hogy jó helyen tanuljunk tovább. Középiskolában ugyanaz játszódik le, mint felsőben, csak most sokkal részletesebben tanuljuk a dolgokat. Újabb évek tűnnek el az életünkből.
Középiskola végén ott az érettségi, ami sok tanulással és stresszel jár. Már akinek..
Érettségi után érünk el életünk során az első olyan igazán jelentős ponthoz, aminél sok múlik a választásunkon; tanuljunk tovább, vagy dolgozzunk? Teljesen mindegy, hogy az ember hogyan választ, az idő tovább pereg. Csak van, aki munkával, van, aki tanulással, na és persze vannak olyan selejtes emberek, akik ingyen éléssel töltik el ezeket az éveket.
A későbbiekben is ugyanígy haladnak a dolgok, csak azzal a különbséggel, hogy az embernek már sokkal több beleszólása van a saját dolgaiba. Harminc-negyven év munka következik, amit jobb esetben a nyugdíj követ. Persze hogyha nem szereztünk az évtizedek során elegendő pénzt, akkor nem lesz elég a nyugdíj, és sokan folytatják a munkát..ha...
A zárást és az utolsó évek lezajlásának rövid történetét már mindenki ismeri.
Akárhonnan nézzük, nincs olyan ember, aki önmaga dönti el, hogy mire használja fel az élete során rendelkezésére álló idejét.. vagy akár csak a felét.