Első szerelem

Első szerelem soha nem ér véget? Mindenki emlékszik az első flörtölésére, a szemezésen a folyósokon és az első csókra, az első kéz fogásra. Mi történik, ha az első szerelem érzések felbukkantak a véletlen félbúkanásba. 

A régi szerelem bárhol felbukkanhat: az utcán, egy illat vagy egy érzés. Jó esettben egy öröm fog el. Előfordul azonban, hogy maradt némi parázs a hamu alatt, és a szerelem újra lángra lobban. Nehéz helyzetbe kerülnek ilyenkor azok, akik már tartós párkapcsolatban, házasságban, családban élnek.

Mikor üt be újra a ménkű? 

Soha nem tudhatjuk mikor jön fel újra az első szerelem, de mondjuk azt is a régi szerelem. Lehet, hogy az esküvő napján jön újra vagy is a legrosszabb pillanatba. Ez soha nem tudhatjuk, csak nem mindegy, hogy kezeljük le, de ez már a saját döntésed. Visszamész a régihez, ami kitudja mi lesz a vége vég is van mögötted pár nélküle töltött idő. Vagy maradsz ami van és éled tovább életedet tovább, ahogy volt. 

Elsőkből lesznek az utolsók?

– Az első szerelem sok szempontból kiemelt az emberek életében. Az általános lélektanból tudjuk, hogy egy sorozatnak az elejét és a végét sokkal jobban megőrizzük az emlékezetünkben – mondja a pszichológus. – Ha felsorolnak tíz számot, akkor leginkább az elsőkre és az utolsóra emlékszünk, a gyerekkori táborozások közül nem felejtjük el az elsőt, de a többi összemosódik. Az első szerelemmel kapcsolatos érzelmeket felerősítheti az is, ha az valamilyen szinten beteljesületlen maradt. Sokak számára erős motiváció, hogy megtudják, milyen lehet azzal a fiúval vagy lánnyal lefeküdni, akivel tinédzserként csak a csókig jutottak el. Gyakori motívum a „nem jókor találkoztunk” érzés, amikor nyitva marad a kérdés, hogy vajon másképp történt volna-e minden, ha más környezetben, érettebb fejjel kerülnek össze. Befejezetlenséghatásnak, idegen szóval Zeigarnik-effektusnak nevezik azt, hogy ami nem megfelelően végződött a múltban, előbb-utóbb befejezésért kiált. Ha egy kapcsolatot nem sikerült elfogadható és megnyugtató módon beteljesíteni vagy lezárni, akkor hiába lépünk tovább, a hiány megmarad, az emberben ott motoszkál a „mi lett volna, ha…
” Márpedig ahol űr maradt, ott tovább él a vágy, hogy a lyukat betömjük. Innentől kezdve már csak részletkérdés az, hogy a kapcsolatfelvétel a Facebookon, az érettségi találkozón, vagy az utcán a másikkal összefutva történik. Néha elég egy fél mondat egy közös ismerőstől arról, hogy Juci vagy Józsi elvált, és a régi szerelmes már arról fantáziál, hogy a hátralévő életükben boldogan élnek együtt, amíg meg nem halnak. Ilyenkor pedig könnyű meggyőzni magukat, hogy nekik ez jár, ők erről egyszer már lemondtak, miért ne érdemelnék meg a boldogságot. Az embert többnyire az érzelmei irányítják, az esze pedig megideologizálja a legkülönbözőbb tetteket is. Az ilyen helyzetbe kerülőket az motiválja, hogy mostantól nekik jobb legyen, és nem mindig számít, hogy a környezetükre ez milyen hatással lesz. Olyan korban és kultúrában élünk, ahol „a szerelem mindent visz”, az összes cselekedetre indokként szolgál. Minden a szerelmet sulykolja, a nem szerelemből köttetett házasság nem jó, nem számít, hogy egy pár hogyan működik együtt, a lényeg az, hogy szerelmesek legyenek. Innen már csak pár lépés az, hogy az évek múlásával, amikor a lángolás megkopik, sokan csalódottan fedezik fel a hiányt, és azt érezhetik, nem jó a házasságuk, mert már nem szerelmesek.