Mindig most

Ha azon töprengsz, hogy mondjad-e, akkor mondjad.
Ha azon töprengsz, hogy kipróbáld-e, akkor próbáld ki.
Ha azon töprengsz, hogy most vagy majd máskor, akkor most.
Ha azon töprengsz, hogy vajon jól áll-e, akkor tévúton jársz. Az a kérdés, hogy jól érzed-e magad benne.
Ha azon töprengsz, hogy jól érzed-e magad benne, akkor nem érzed jól magad benne.
Ha jól érzed magad benne, akkor nem számít más mit mond.
Ha fontos hogy más mit mond (gondol, vélekedik, híresztel, terjeszt, pletykál) rólad, akkor megértem. Csendben teszem hozzá (és nem tudom miért csendben, talán a kanapé teszi, igen, az), megértem, de attól még tévúton jársz. Amit más mond, esetleg érdekes, de nem rólad szól. Róla szól. Engedd el. Utána jobb lesz.
Ha azt gondolod, hogy elengedted, de nem lett jobb, akkor nem engedted el.
Ha azt gondolod, hogy képtelen vagy megtenni, igazad van.
Ha azt gondolod, hogy képes vagy rá, igazad van.
Ha azon töprengsz, hogy töprengjél-e, akkor jó eséllyel ne töprengj. Van egy pont amelytől jobbra a gondolatok azt hiszik magukról, hogy ők majd összerakják, pedig csak összekuszálják. Nézd inkább kívülről őket, messziről, távolról, alvó szegek a jéghideg homokban.
Ha azon töprengsz, meg kellene-e csókolnod, már rég meg kellett volna.
Ha azt gondolod, hogy az emberek furcsák, akkor igazad van.
Ha azon töprengsz, hogy a drágábbat vagy az olcsóbbat, akkor jó eséllyel a drágábbat.
Ha azon töprengsz, hogy vajon véletlenül vette-e fel a Dalai Láma a Patriots-sapkát, akkor nem.
Ha azon töprengsz, igazságos-e ez a világ, nos, nem az.
Ha azon töprengsz, akar-e tőled valamit, akkor akar.
Ha azon töprengsz, van-e visszaút, akkor tévúton jársz. Nem a visszaút, te vagy a kérdés.
Ha azon töprengsz, hogy okosabb lenne nem felhívni, akkor igazad van.
Ha viszont azon töprengsz, hogy ez nem okosság kérdése, akkor jobban igazad van.
Ellenben ha azon töprengsz, hogy igaza volt-e Lennonnak, hogy all you need is love, akkor szedd már össze magad.
Ha azon töprengsz, hogy a szavakat testközelből kell ismerned, kézbe venni őket, fogdosni, mit lehet velük csinálni, mit engednek magukkal, hogyan öregszenek, milyen lábbal keltek fel, babusgatni kell őket, vagy olykor üvöltözni velük, vagy ők babusgatnak és ők üvöltöznek, akkor érted.
Ha azon töprengsz, hogy egybe kell-e írni, akkor igen.

Ha azon töprengsz, hogy ez így nem túl leegyszerűsítő-e, akkor de.
Ha közvetlen ezután az jut eszedbe, hogy nadeviszont mit várok egy internetes blogtól, akkor kezded kapisgálni.
Ha ezen nevetni támad kedved, ollé.
Ha azon töprengsz, hogy most akkor lezárod a netet, viszont helyette olvassál-e, zenét halgass, felhívd-e, vagy inkább palacsintát süssél, akkor ebben a sorrendben.
Ha azon töprengsz, hogy most, vagy majd máskor, akkor még mindig most.
Sőt.
Mindig most.